Hogy mitől válik tényérzetté a diktatúra, arról sokat tudnának mesélni az 1950-es években élő szüleink, nagyszüleink

„»Amikor a diktatúra ténnyé válik, a forradalom joggá« – nem tudom, melyik hídfoglaló mondta, mert ennyire azért nem érdekel, csak a Népszava címlapján idézik. 

Hogy mitől válik tényérzetté a diktatúra, arról sokat tudnának mesélni az 1950-es években élő szüleink, nagyszüleink. A XX. század alaptapasztalata szerint a diktatúra bevonzott fogalma az állami terror. És az nem egyenlő a határozott karhatalmi fellépéssel. Ha például a tegnap esti önkényes hídfoglalókat vízágyúval oszlatták volna, akkor azt a magyar ellenzéki hídfőállásból diktatúrának minősítették volna, kissé nyugatabbra meg jogszerű fellépésnek (bár láttunk már olyant, hogy amit szabad, mondjuk, Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban, azt nem szabad Magyarországon).

Amit viszont saját élettapasztalatom alapján is meg tudok erősíteni: a forradalom nem jog. Épphogy jogon (törvényen) kívüli állapot, a forradalmak idejére zárójeleződik a törvények uralma és a jogszabálykövető magatartás. Éppen az a forradalom lényege, hogy radikálisan megváltoztasd az aktuális állapotokat. 

Szóval lehet szivárványos forradalmakkal álmodni, csak akkor mérd be a szükséges peremfeltételeket, amelyek legfontosabbika a jelentős társadalmi támogatottság. A káromkodó sofőr, az anyázó budapesti polgár, aki haza szeretne jutni, nem forradalmár. Nem is lesz az, amíg nem érti sajátjának a Pride ügyét. 

És nem is fogja, mert van néhány mondat, ami soha nem hangzott el sem a Pride főszervezői, sem Karácsony Gergely főpolgármester szájából. 

Ez pedig a következő: »A Budapest Pride egyes résztvevői visszaéltek a nyitottság és tolerancia jegyében megszervezett rendezvénnyel. Elítéljük a blaszfémiát, és nagyon sajnáljuk, ha a felvonulók mások érzékenységét sértették. Soha többé nem fog ilyen előfordulni.«

Ezért nem lesz ebből forradalom. Mert lehet, hogy az anyázó budapesti polgárnak nem tetszik a kormány, de  az Alaptörvény (az integrált uniós Alapjogi Chartával) élhető Magyarországot jelent. Bolond lenne ezen változtatni és kilépni a normalitásból egy olyan világ kedvéért, amelyben – és ezt most értsük szó szerint és átvitt értelemben is – nem ismernek sem Istent, sem embert.”

Nyitókép: Ficsor Márton / Mandiner